Baromi unalmas

Lehet, hogy csinálhatnám sokkal jobban... de így is élvezem minden pillanatát.

Játék

Állandóan azon kattog az agyam, vagyis nem kattog, csak tudat alatt ott van bennem, hogy próbálom megfejteni ezt az egész érzést. Ami azért lehetetlen, mert képtelenség  megmagyarázni a természetességet.  Egy dolog vált világossá, ami miatt annyira jó Ő. Hogy nincsenek játszmák. Annyira elegem van a játszmákból, minden téren. Valamit mondani és az ellenkezőjét tenni, valamit  mondani, és egész mást mutatni. Vele nincs ilyen, még csak a halvány szikrája sincs ennek, és ezt imádom benne. Amit mond, tudomásul vehetem, hogy így van, nem kell azzal foglalkoznom, hogy célozgat, utal vagy titkol. Úristen, mennyire...

Hétvégén nála, szombaton grill a barátaival, jól fogadtak. Elemző beszélgetések a "kemény maggal", szinte éreztem, amint egy B típusú átvilágításon esem át., de kicsit sem zavart. Ma ebéd a szüleinél, közben otthon vagyunk. Igen, otthon, idézőjel nélkül. Most este feljöttem, és hiányzik. Nem számít, hogy nem vagyok soha egyedül.. nem is akarok.

Nos, unalmas ez az állandó ömlengés, tudom én is, de más nem foglalkoztat. Senki és semmi nincs, amit ennyire éreznék.

Holnap munka, reggel komoly beszámolóval kezdek, de nem tartok tőle. Jó vagyok. Ebben is. :) Délután beiktatok egy szaunát is, kezdek megint köhögni, jó lenne egy párat inhalálni, de sajnálom rá az időt.

 

Pont olyan

Újra külhonban én, otthon Ő. Két napja dolgozom, nagyjából megállás nélkül. Egy szívsebész, vagy más fontos ember hogyan megy szabadságra?

Nem voltunk külön az elmúlt 12 napban, leszámítva a tegnapi és mai munkaidőt, és megállás nélkül élvezem.

Ma lejöttem munka után, levágtam a füvet, vacsiztunk, kicsi romantika, és elszunnyadt. Rosszabb, mint amit a nők mondanak a férfiakól. :)

Olyan természetes szimbiózisban létezünk, olyan magától értetődő minden mozdulatunk, mint a szívdobbanás.

A család odavan érte, nagyon jól éreztük magunkat. Megmutattam neki a projektet, nagyon érdeklődő volt.

Semmi mondandóm... élek. De még hogy' :)

 

 

Süßes Zuhause

A hétköznapi idegbajok után pénteken elvonultunk szabadságra, haza. Délelőtt indulás, hosszú és lassú út, ami mindezek ellenére legkedvesebb hazautam január óta. Olyan izgalom volt bennem, mint még soha, amikor nőt vittem haza, a családi ítélőszék elé. Megoldották kreatívan a fogadásunkat: mindenki nálam, vacsora anyutól, a hugi még original fogkefékkel is készült. :)

Minden rendben volt, anyu korán, a többiek kicsit később hazamentek. Egy ideig elvoltunk, de viszonylag hamar kidőltünk. Ma tíztől diplomaosztó, természetesen csak a mi kölkünk botlott el a pulpituson, kész szerencse, hoyg nem terült el. :)

Délután családi ebéd, a régi helyen, rengeteg az új arc, a minőség sem a régi, de nem kritizálok. Este pedig hugi elrabolta a Nőt, valami  sportcentrum megnyitóra, bár én próbáltam lebeszélni őket erről, mert a nyelvi nehézségek miatt tartottam tőle, hogy érzi majd magát, de vidáman tértek haza.

Élvezem a nyarat, már ami marad belőle, igaz itt még jó idő volt ma, futottam is egy nagyot amíg a lányok odavoltak. Viszont olyan arcüreggyulaldásom van, amit csak remélni tudok, hogy nem fajul el jobban. De mondjuk, ez a legjobb hely, ahol csak lehetek, ha baj történne.

Különben meg, nem változik bennem semmi, sőt, inkább kezd ez az állandó pánikszerű izgatottság mély nyugalomba átcsapni. Tegnap, amikor odaértem hozzá, kilpett a lépcsőre, ahogy kaput nyitott, és elöntött az az érzés, ami mindig, amikor meglátom. Nem is nagyon lehet szavakba önteni, legalábbis én nem vagyok kellően lírai hozzá. Olyan, szerelemmel töltött vágyakozás, amit csak az érthet meg, aki szeretett már annyira életében, hogy az már szinte fáj.

 

Igazság

Az az igazság, hogy semmi időm blogot írni, de egyszerűen annyira tele van az agyam, meg mindenem, mindennel.

A hétvégén voltam megnézni egy Levantet, de egyáltalán nem tetszett. Azon kívül, hogy jó a motor benne, semmi nem fogott meg.  Egyáltalán nem kívánok autót venni, pedig most már muszáj lesz.

Voltam.. voltunk, helyesebben. Még szoknom kell a többesszámot. Délután hazaérve, meglepetés várta a kapuban, ami nekem sem esett jól, és megkérdeztem, még kiszállás előtt, hogy bemenjek, megvárjam, odamenjek vele. Megvártam az autónál, de minden szót hallottam, melegítette a lelkem. Vasárnap olyan igazi  társaslét - feeling, füvet vágtam, ő a húst készítette, majd a köretet én, ebéd után szieszta, majd ő kicsit dolgozott, és kalácsot sütött, én kocsikat takaríttottam. Fel sem fogtam az elmúlt hónapokban, mennyire hiányzott ez a fajta tevékenység, ami otthon olyan természetes volt. A mindig valamit csinálás pozitív érzete.

Még most is... üt, nem, nem üt. Érzem, a remegést, minden pillanatban, amikor meglátom, amikor hozzám ér, ahogy megölelem, ahogy meghallom, ahogy megérzem. Folytonizgalom, folytonérzelem, folytonszerelem.

Ami fáj, az az, hogy ez jobb, mint bármikor, és ezt fáj kimondani. Hogy lekicsinylem azt az időt, amikor azt hittem, a mindent gyászolom.  Úgy érzem magam, mint egy áruló, pedig ez az igazság. És rettegek, hogy elveszítem ezt az új... érzést, az egészet.

Nem tudtam, hogy van ennyire fenn. Amikor minden találkozás olyan, mint amikor elindulsz Kamikaze csúszdán, és elakad a lélegzet, és másodpercekig nem kapsz levegőt,  és csak az euforikus öröm marad, amikor a vízbe csobbansz.

Tegnap volt az utolsó tárgyalás, mindent lezártak, elvittem, megvártam, hazavittem, dolgozni mentünk. Nem beszéltünk meg estére semmit, délután telefon, hogy az estét hagyjuk ki. És én hagyni akartam, tudom, nehéz lezárni mindent. Ma pedig megjelent délben, dél előtt, a kolléganő betipegett, mondja, ki keres. A szívem is kihagyott, majd megláttam a kezében a logos dossziét, és megnyugodtam, ajtó bezár, imádom. Diszkrét ebéd együtt az étteremben, majd lekísérem az autóhoz, már hiányzik. Este? Beszélünk.

Nem akarok rátelepedni, nem akarom nyomasztani, hagyni akarom, hoyg rendezze a gondolatait.  De nem akarok úgy viselkedni, hogy azt higgye, nem fontos, nem számít.  Nem egyszerű.

Hétvégén hazamegyünk, hazahaza, 2. számúnak diplomaosztó, 4. számúnak születésnap. Hiányzik a családom.

Csak úgy belekezdek

Most sem igazán öntött el az ihlet, de gondoltam vések ide néhány sort, míg tolom a reggeli előtti kávémat a recepción. Úgy látom, az éjszaka hosszú volt itt.

Vagy inkább itt is. Alig alszom mostanában. Ha egyedül vagyok, későig beszélgetek vagy olvasok, ha pedig nem egyedül, akkor csak gyönyörködöm, és agyalok. Hogy vajon becsap-e az érzés, hogy vajon észnél tudok-e lenni annyira, hogy ne szúrjam el. Hogy vajon hány igazi van egy életben. Legikább ez a sajgó felismerés zakatol a mellemben, mint egy gőzmodony.

Egyébként pedig, beengedem minden rejtett zugomba, hagyom, hogy feltérképezzen, és a szavakat nagyon megválogatva válaszolok a kényes kérdésekre. Maga a csoda, és hihetetlen számomra is, hogy milyen érzékeny radarral, vagy nem is tudom mivel tudtam azonnal eldönteni, hogy ő kell. Hétvégén hazamentünk a nyaralóba, kemény csütörtöki napja után lazulni, el a világtól, el az emberektől, és ez olyan remek érzés, hogy velem akart elvonulni, nem magában. Rengeteget nevetünk, beszélünk, szeretkezünk, érintünk, ahh... imádom. Ahogy alszik fogja a csuklómat, teljesen mindegy, mi a póz, mindig megkeresi, hogy legalább egy kézzel belém kapaszkodjon. És halkan jegyzem meg, hogy ilyen harapós nővel én még nem találkoztam, újszerű tapasztalás, és határoottan kellemes, ahogy a bőrömön apró csípéseket ejt a fogaival. Kifejezetten izgalmas.

Tegnap még szabad voltam, csak estére jöttem vissza a hegyre, de ma már dolgoznom kell, és ahogy belenéztem a naptáramba, nem lesz egy örömünnep a napom. Viszont ma reggel újra futottam, egy laza féltávot, pocsék idő alatt, így egy baromi rövid erősítést nyomtam hozzá, de már ennek is örülök. Vissza kell rázódnom, mert úgy érzem magam, Gombóc Artúr.

Ahhoz képest, hogy nincs ihletem, egész hosszas lett ez, már sietnem is kell a reggelivel.

Jah, és tegnap kezdett a magyar srác, a konyha zárása után átjöttem köszönteni,  röiden beszéltünk, mert marha fáradtnak tűnt, és hagytam pihenni menni, de remélem, hogy egy fokkal jobb kosztot kapok majd ezután, mert lassan szárnyam nő a sok csirkemelltől. Vagy mellem, ajj, durva.

Noname

Nehezen találom a címét ennek a bejegyzésnek. Nagyon komoly modanivalóm nincs, mert egyelőre tele vagyok az érzéssel, és jó így.

A  munka elborít, nagyon sokat vállaltam, de hát én vagyok a bolond, hogy sosem bírok ülni a s*ggemen nyugodtan.

Otthon minden rendben, a fa végre befutott a nyaralóhoz, hugi elintézte a szállítást és a lerakodást.

A nő pedig.. hát el sem tudom mondani, mennyire élvezem, hogy nem vagyok független, hogy járok valakivel, olyan igazi romantikus módon. Jól megértjük egymást minden téren, vasárnap megjavítottam az egyébként zsírúj zuhanyozóját.

Jah, péntek reggel eltaknyoltam a futópadon, nem nagyot, csak mint az ólajtó. A vacak térdem nem bírta a súlyomat, kibicsaklott oldalra, és azzal a sprintlendülettel ráestem a korlátra, onann a szalagra, és le a földre. A karomat ütöttem meg, orvoshoz is elmentem vele, de már nagyjából rendbe is jött.

Hát, ennyi, most nincs sok kedvem ehhez.

 

Rinya

Az, hogy állandóan siránkozom az itteni időjárás miatt, már egyáltalán nem rendkívüli, sőt, az a  furcsa, ha nem ezen agonizálok. De az, hogy hazamegyek hétvégére, és egész délelőtt esik az eső szombaton, már több a soknál. Csak Balatonig haza, ott hétvégéztem báttyal, és  rá kellett jönnünk, hogy öregek vagyunk. Szombat este a Diner előtt üldögéltünk, a véletlenül meglátott Berciékkel (jah, összefújja a szél a szemetet :D ), és átlag 20 percenként akadtak ránk a lánybúcsús társaságok. Vettem petrezselymet egy pohár jófajta whisky áráért, kivágták a cimkét a gatyámból (ami közben ezért voltak fenntartásaim, hogy nem hiába mondták azt a szüleink, hogy kés-villa-olló nem részeg csaj kezébe való... vagy valami ilyesmit), M. nadrágjában átvezettek pingpong labdát, és csináltunk csoportképet  úgy, hogy a menyasszony előttünk térdel. Én kérek elnézést.

Füvet vágni nem tudtam, minden csurom víz, viszont szombaton jött az info, hogy jövő héten érkezik a kerítésanyag, így járhatok végre csinálni.

Múlt csütörtök este randi, komolyan jól sikerült, megmaradt a vibrálás gyomortájon. Hétvégén pár hívás, és sok-sok üzenet, és ma megint találkozó. Uhh, élvezem a normális tempójú ismerkedést. Finom.

 

Versuch mich

Mennyivel szebben hangzik a Try Me.

Ma nagyon mozgalmas, egyeztetős nap volt, ilyennek is terveztem, ezért éjfél körül bevágtam a szunyát, hogy friss és pihent legyek. Ehhez képest 4:10kor kipattant a szemem, így lementem futni. Aztán 6 körül vissza a szobámba, dobtam egy zuhanyt, és félóra alvást még.

Aztán délelőtt megismertem 3 embert, akinek csak a nevét látom számtalanszor, megrendelőn, számlán, satöbbin, majd a kicsi szusszanásnyi időben ki akartam menni a levegőre, a közben csörgő telefon bal kézben a fülemen, a jobban félig megevett alma, és nyúlok a kilincs felé, és azzal lendül az ajtó, jól ráverve a kezemre, az alma repült, és egy bájosan meglepett - megszeppent arc tűnt fel az ajtónyílásban.

Bemutatkoztunk, kiderült, hogy épp engem keres, összeszedtem az almát, kidobtam, kezet mostam, tárgyaltunk. Meghívtam ebédelni, de kedvesen elhajtott a picsába elhárította.
És életemben most másodszor merült fel így, ez az érzés. Versuch mich.

Írtam is ma valakinek, hogy szerelmes lettem, de betudta örökös rajongásomnak, pedig ez bennem nem lejátszott meccs. A névjegye az asztalomon, az enyém az iratanyagban... majd meglátjuk. Persze, ez még csak egy kis gyomortáji remegés, ki tudja, hol a szerelem, de egyelőre várok.

A hipón dolgozunk hugival együtt, ma még a trevezőt cseszegettem, és harmadszorra jó is lett, hugi még pakolja az anyagokat, és holnap jön minden aláírásra. Szerinte ez jó jel, hogy dolgoztatnak, szerintem meg tanácstalanok, és nem lepődnék meg, ha stornóznák a sztorit.

No, asszem ellépek vacsizni, aztán majd lesz valami.

 

Mozgalmas

A hétfő reggel hozott némi hisztériát, ami miatt kedd délután a városba mentem, rendet szervezni. MOst, hogy jobban meggondolom, nem biztos, hogy nem csúszott el egy nappal az időérzékem.

Alig alszom a napokban, este későn el, hajnalban már ébren, sport, edzés, majd 10 órától küzdelem az ébrenlétért. A munka  halad, végre megtaláltam, ami motivál, és pörgetem is, főleg fejben, de iszonyatos adatmennyiséget elemzek. Emiatt estére majd' kifolyik a szemem, és ma, amikor a patikában két szemsprayt kértem, a hölgy közölte, hogy nem való hosszú távú alkalmazásra. Köszönöm.

Egyik nap, amúgy is fényes jókedvemben kiszórtam mindenkit, aki fárasztott, és tényleg beigazolódni tűnik, hogy ha valami jót akarsz beengedni az életedbe, ahhoz ki kell dobnod valami rosszat.
Az új jó következtében vidám jókedvem van, és olyan izgalmi szinten tart, ami már-már felhíborító. Olyan játékra vett rá - nem is nagyon kellett győzködni - amit tizenéve nem űztem, és ami miatt a pénzügyes lányokkal tárgyalva nem tudtam felállni az asztalomtól, huzamosabb ideig.

Így, délután feszültésgoldásképpen lementem a városba, és lelazultam rendesen.

Feljöttem, vacsiztam, és hulla vagyok.

No, itt a mosoly oka.

Jócccaka'

Jah, és beszéltem most este Dizővel, aki egyéni vállalkozó. Kérdezem: mit csinálsz? "Odamegyek a hűtőhöz, és iszom egy pálinkát. Látod, céges bulit tartok."  :D

Még csak most tizenhét

Mármint, ennyi napja nem írtam. Rossz az, aki rosszra gondol. :)

Hát, a vacsora a vezérnél.. már ki is ment a fejemből, de szörnyen abszurd volt. Én voltam a helyi látványosság a gyönyörű házban. Amikor kicsit elvonultam a télikertbe, utánam jött  valaki, akivel nem keleltt volna ilyen szoros barátságot kötnöm. Na, nem az a laza félóra volt a baj, hanem az utána megütött kissé erőszakos hang. De szerencsére annak is vége.

V. kirúgta a pasit, így újra csatlakozott a játékhoz, és a múlt heti két kellemes félnap után a hétvégét lent töltöttem a völgyben. Illetve, csak a tegnapot, este BL-döntőt néztünk, vacsit rendeltünk, de egész nap ki sem mozdultunk a hálóból.

Ma pedig elugrottunk Udinébe, meglátogattam uh1-et, aki nagyon örült, és ezen örömében telepakoltuk a csomagtartómat, mert nyárra ki kell költöznie a koliból. :) Istenem, hogyan tudnak a nők ennyi holmit összehordani pár hónap alatt :) De egy tündér volt, elmentünk ebédelni és cukrászdába, televásároltam neki a hűtőszekrényt, megjavítottam a  zuhanycsapot és az ajtókilincset. A lányokkal olaszul beszéltek, amiből én marha keveset értettem, én a lányokkal németül, a kiscsajjal magyarul, szóval volt olyan kavalkád, hogy jajj.

Mi hárman pedig.. hát, kellemes. simán el tudok így lenni, béke van, és öröm. Kicsit furán nézhetünk ki, még akkor is, ha nyilvánosan diszkréten viselkedünk, vagy legalábbis törekszünk rá.

A tüskés hölgy továbbra is tüskés, hétvégére kifejezetten, de hétközben kellemesen elvagyunk. És van más is, de ő nagyon elkötelezett, hivatalból, de érzelmileg minden vonzza, ami nem megszokott. Még nem tudom, mi lesz.

 

Előszó

Vörösmarty, imádom

...
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg
...

Van ennél szebb?

Iszonyú melós hét, de valahogy semmi örömöm nincs benne. Ilyen lehet nőgyógyásznak lenni a nyugdíjasotthonban.Mosolygok, meghallgatok, szívélyes vagyok, de nincs benne sok öröm.
Munkán túl pedig... futok, dolgozom a saját pályázaton, és halmozom a... na igen.  A szokásás barátságokon túl Márta is érdekes. Olyan magas labádkat dobál, hogy néha fáj elengednem. Minden reggelinél mellém ül, keresi a társaságom, gyönyörű a mosolya, a tekintete... de nem akarok munkahelyi szexet, kapcsolatot meg végképp nem.

Holnap vacsora a vezérnél, valami party-féle lesz náluk. Anniyra hiányzik, mint egy rendes hátbavágás, de sok választásom nem volt.

Haza kellene menni, csak néhány napra.

Változás

Döbbenetes erővel tört ránk a tavasz. A hétvégi 14, sőt, néha 16  fok ma 8 fokos csúcsra zuhant, és esik, és esik, és esik, és esik, és esik, és... megállás nélkül.

Hétvége. Döglöttem, szombaton vásárolni voltam, vasárnap meg stresszoldani. Estére már rosszul voltam a tétlenségtől.

A munka meg olyan, amilyen. Most, hogy ez a nagy fa, amibe a fejszét vágtam, kidőlt, kicsit érdeklődésemet veszítettem. Nem is tudom, mivel kellene kicsit feltuningolni a lelkesedésemet, vagy a munkaórákat. A kollegina ma kihozott a sodromból, és ajd' felrobbantam a visszatartott dühtől, de még egy rezdülés sem volt az arcomon.

Munka után elmentem szaunázni és masszázsra, és a felkínált ajánlatra kevés híján lecsaptam. Döbbenten álltam bizonytalanságom előtt. Stresszes vagyok, nah.

E. pedig... uhh, mihez kezdjek a helyzettel. Jönni akar, megbeszélni, de én már nem tudom meg nem történtté tenni az elmúlt 3 hónapot, és nem tudok túllépni azon, hogy elhagyott, és nem tudom feltámasztani azokat az érzésket, amelyeket elástam. És talán nem is akarom. Azt hiszem, túl vagyok rajta. Túl korán lettem túl. Ez bármikor megtörténne újra, és nem boríthatom fel az ő életét is.

Kóros

Annyira, de annyira álmos vagyok. Az előbb pár percet hunytam az íróasztalon könyökölve, de erős a motiváció, hogy átmenjek a szobámba és elnyúljak a melegben. Igen, a melegben, mert kint 16 fok van, szitáló esővel. Reggel olyan köd volt, hogy néha kétségeim voltak, jó irányba haladok-e a főépület felé.

Elkezdtem tegnap a C9-et, gondoltam, méregtelenítek egyet így tavasz lévén, de mocskos nehezen viselem. Az előbb betoltam egy zabszeletet...nem bírok koplalni.

Szinte minden hétre jut egy felfedezés... hiányzik a főzés. Olyan jó lenne este bemenni a konyhába, bekapcsolni a tv-t , hogy valami bugyuta bűnügyi sorozat zajára finomat alkossak.
Lehet hétvégén keresek lehetőséget, és grillezek a szabadban, feltéve, hogy nem szakad majd az eső.

Ma fél délelőtt parttalan vita.. ehh, nem vita, inkább megbeszélés a vezérrel. Kétségeim támadtak arról, vajon jól döntöttem-e azzal, hogy igazgatóból helyettessé avanzsáltam. Arról, hogy le tudom-e vagy le kell-e vetkőzni azt a mentalitást, amit tanultam, ami szerint vezettem, ami szerint jól és jövedelmezően vezettem egy félekkora hotelt.
Megint hívtak haza, most kicsit keletebbre, új, épülő szálloda. Legnagyobb a régióban. Mit mondhatnék? Hiszem, ha látom. Nem akarok ellopott (köz)pénzek miatt sz*rból épített várral kínlódni. Nem akarom a jövedelmem felét tahó vízvezetékszerelőknek ajándékozni, nem akarok új stadiont kórház helyett.

Viszont kertes házat akarok, kutyával. Az meg itt nem lesz. Sohase'.

Este békülés, így folyt. köv., de kicsit olyan, mint tojáshéjon lépkedni.

Három

... helyen eltörött láb nem túl épületes látvány. Azóta is a hideg ráz, brr.

Ezt leszámítva érdekes dolog a hegymászás, de a kockázat nem éri meg az élményt. Számomra.

Különben kellemes 4 nap, azzal együtt, hogy rommá gyalogoltam magam és eláztam párszor.

Holnap reggel meló, már rendesen hiányzik.

Az istenhozzád klasszikusa:
Jó ember vagy, ***, egy nagyon elb*szott lélekkel...

Köszönöm. Ismét.

 

Kettő

1-kor még ébren voltam, 5:20-kor pedig már.

Átmentem futni, és a padon állva jöttem rá, hogy ez nem is egy hegyen sétálós hétvége lesz, ha a hevederek és a sisak is szóba került. Nem is tudom, akarom én ezt?

A másik meg, hogy úgy néz ki a sablonom, mint a gyengénlátók kedvére fejlesztett fekete-sárga., Ez ellen teszek majd, ha lesz időm.

Olyan képet lőttem este, ami hűha. Legszívesebben megmutatnám mindenkinek.

Sztereotipizáció

A nőknek az sem elég jó, ha az ember őszinte. Minden egyéb kinyilatkoztatás ellenére azt szeretitek, ha az ember hazudik, elhallgat, ferdít és letagad.

Kirányfi kell nektek fehér lovon, makulátlan múlttal, színpompás jelennel és fényes jövővel.

Ha meg ezt adod, akkor meg nem vagy elég rossz. Ugye legalább ti értitek ezt?

Mai vélmény:

én tényleg próbállak kedvelni...de ez a rengeteg nő, és ahogy a szexhez hozzáállsz  ( és itt nem arra célzok hogyan szereted)....őszinte leszek. néha komolyan még gumikesztyűvel se érnék hozzád. és ez most nem bántás, de nem tudom kiverni a fejemből, hogy a fél világ testnedve rajtad szárad.

becsülöm az őszinteséged, hogy elmondod mi a szitu és épp mit csinálsz, de ez rohadtul nem javít a helyzeten.
sosem fogom megérteni, hogy ezt a számomra szent, és fennkölt érzést hogyan tudod ilyen szintre alázni. tudom, hogy te nem így látod...és talán neked van igazad.
Így, igazodva a státuszomhoz, elmentem két nővel, rlz.

Többes szám

Szeretnék néha csak úgy lenni.
Hogy nem rohanok, nem őrülök meg, csak adhoc történésekben sodródom. Meddig bírnám? - merül fel a kérdés tétova agyamban.

Hétvégén a nyaralóba mentem, bátyámmal melóztunk, a sövénynek annyi, kerítés lesz.

Most meg munka, de nem szakadok meg, sőt...

A nők. Kicsit kiborítanak. V. bepasizott, kiesett a körből, vagy a háromszögből, vagy honnan. R. nyomul, képes lenne minden este feljönni a hegyre, de szükségem van egy kis szabadidőre. Szabadságra. Nem is tudom, mire. Aztán persze a második napon már minden bajom van, ha nincs.

A tüskés hölgynél rezeg a léc, szerintem nekem is, de nálam neki biztos. Ami nem megy, nem kell erőltetni, nagy igazság. Fel nem fogom, hogy tud valaki ennyire falat vonni maga köré, és ilyen szilárdan akadályozni, hogy bárki áttörje.

A vezér megint megtalált, hogy költözzek be a főépületbe; újfent megköszöntem a figyelmességet, és elhárítottam, nem tudom, meddig sikerült. Nem akarom, hogy szemmel tartsák, mikor megyek, jövök, ébredek, fekszem, ki jön, ki megy el, és hányszor.
Jó nekem ez a sarki apartman.

Ma újfent tárgyaltam a hivtallal, és már végre tényleg csak egy egyeztetés lesz, és mehet a dolog. Kíváncsi vagyok, itt hogyan honorálják majd az igyekezetet.

Otthon

Pénteken hazamentünk.

Klassz 3 nap volt. A ma reggel viszont tragikus.

Legszívesebben felköpnék, és aláállnék, pedig én mindent megettem, azzal az egy vokssal.

Most igazolódott be, hogy jól döntöttem, amikor minden meggyőződésem ellenére külföldre jöttem.

 

Mennyire

Milyen más lett volna, ha a régi után azonnal elkezdem ezt.

Hugival lassan egymás agyra megyünk. Azt mondja, üdítő számára, hogy nem csak "a pasi" hülye, hanem a többi férfi is. Mintha erre nem jöhetett volna rá eddig. Péntek reggel tépünk haza, jó lesz már. Igaz, nekem csak 3 nap, de nem is baj. Benézek majd régi helyre, és talán összefutok Evel, bár nem tudom, miről beszélhetnénk még.

A munka unalmas, lement a nagy hajtás, készülünk a tavaszi idényre. Napok alatt tűnt el a hó. Szomorú.

Ma olyan szuper thai csirkét kaptam a séftől, hogy kicsit túlettem magam, nem bírtam lemenni futni sem. Nyomtam egy szaunát, és annyi.

Nyuggertempó.

Powered by Blogger.hu