Annyira, de annyira álmos vagyok. Az előbb pár percet hunytam az íróasztalon könyökölve, de erős a motiváció, hogy átmenjek a szobámba és elnyúljak a melegben. Igen, a melegben, mert kint 16 fok van, szitáló esővel. Reggel olyan köd volt, hogy néha kétségeim voltak, jó irányba haladok-e a főépület felé.

Elkezdtem tegnap a C9-et, gondoltam, méregtelenítek egyet így tavasz lévén, de mocskos nehezen viselem. Az előbb betoltam egy zabszeletet...nem bírok koplalni.

Szinte minden hétre jut egy felfedezés... hiányzik a főzés. Olyan jó lenne este bemenni a konyhába, bekapcsolni a tv-t , hogy valami bugyuta bűnügyi sorozat zajára finomat alkossak.
Lehet hétvégén keresek lehetőséget, és grillezek a szabadban, feltéve, hogy nem szakad majd az eső.

Ma fél délelőtt parttalan vita.. ehh, nem vita, inkább megbeszélés a vezérrel. Kétségeim támadtak arról, vajon jól döntöttem-e azzal, hogy igazgatóból helyettessé avanzsáltam. Arról, hogy le tudom-e vagy le kell-e vetkőzni azt a mentalitást, amit tanultam, ami szerint vezettem, ami szerint jól és jövedelmezően vezettem egy félekkora hotelt.
Megint hívtak haza, most kicsit keletebbre, új, épülő szálloda. Legnagyobb a régióban. Mit mondhatnék? Hiszem, ha látom. Nem akarok ellopott (köz)pénzek miatt sz*rból épített várral kínlódni. Nem akarom a jövedelmem felét tahó vízvezetékszerelőknek ajándékozni, nem akarok új stadiont kórház helyett.

Viszont kertes házat akarok, kutyával. Az meg itt nem lesz. Sohase'.

Este békülés, így folyt. köv., de kicsit olyan, mint tojáshéjon lépkedni.