Vörösmarty, imádom

...
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg
...

Van ennél szebb?

Iszonyú melós hét, de valahogy semmi örömöm nincs benne. Ilyen lehet nőgyógyásznak lenni a nyugdíjasotthonban.Mosolygok, meghallgatok, szívélyes vagyok, de nincs benne sok öröm.
Munkán túl pedig... futok, dolgozom a saját pályázaton, és halmozom a... na igen.  A szokásás barátságokon túl Márta is érdekes. Olyan magas labádkat dobál, hogy néha fáj elengednem. Minden reggelinél mellém ül, keresi a társaságom, gyönyörű a mosolya, a tekintete... de nem akarok munkahelyi szexet, kapcsolatot meg végképp nem.

Holnap vacsora a vezérnél, valami party-féle lesz náluk. Anniyra hiányzik, mint egy rendes hátbavágás, de sok választásom nem volt.

Haza kellene menni, csak néhány napra.