Baromi unalmas http://baromiunalmas.blogger.hu Lehet, hogy csinálhatnám sokkal jobban... de így is élvezem minden pillanatát. hu Manus(z) romantikus(z) http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/08/06/manus-z-romantikus-z Délután vázoltam pár gondolatot, munka közben, hogy majd kifejtem, ha lesz időm. Ezzel állok hadilábon manapság. Kedv van, gondolat van, idő kevés. Vagyis, ami van, azt szívesebben fordítom más tevékenységre.

Két véglet között csapongok, minden téren.  Szeretnék simább, egyszerűbb, könnyebb lenni -  neki, miatta, érte... de szeretek ilyen lenni, amilyen vagyok.  Szeretném tudni, hogy elég jó vagyok, miközben biztos vagyok abban, hogy én vagyok a legjobb.

Egyszer, nem rég, egy okos lány azt mondta: ilyenkor benne nem vagyok elég biztos, abban, hogy Ő, a NŐ elég jó-e nekem.  Úristen, de még mennyire jó.

Úgy, és akkorát hat rám, hogy belesajdulok. Szét akarom tépni, és körbefonni. A könnyeibe élvezni, és csak a mosolyát szeretni. Mindennél jobban felhúz, a hangja, a pillantása, az összerándulása.

Meleg van, otthon, pokolian, és imádom. Annyira hiányzik itt a kánikula. Hétvégén hazamentünk a nyaralóba, szétsültünk, napoztunk, pancsoltunk, döbbentesen jó a víz, és évek óta nem volt ilyen tiszta a víz.

Uhh, annyira mégsem jönnek a gondolatok, vagy majd inkább in private.

 

 

]]>
Mon, 06 Aug 2018 23:22:52 +0200 183799_29587
Elbocsátó szép üzenet http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/31/elbocsato-szep-uzenet Na most, ma jött el a perc, hogy megváltam valakitől, aki zavart. Folyton nyomult, ha nemet kapott (mert mi mást kapott volna), akor agresszor lett, és vagdalkozva sértegető.
Férfiban sem bírom az udvariatlanságot, hát még nőben.

Megnyugdtam. Így akarom leélni az életemet. Minden reggel boldogan, mosolyogva ébredni. Szombat reggel ejtőztünk, vagy inkább pihegtünk, és kezébe került a telefon, és lőtt egy közös képet (de gyűlölöm azt a szót, hgy szelfi). Olyan szép, és olyan bájos, és olyan picike; többször megnéztem aznap, aztán vasárnap reggel már tudatosan vettem kézbe a másínát, és fotoztam le magunkat, míg aludt. Aztán ez megvolt tegnap, és ma is, már úgy, hogy ébren voltunk, bár ma csak a fürdőszobában jutott eszembe. Meg akarom ezt őrizni, minden egyes pillanatot, minden egyes percet.

Egyébként nincs semmi,  sok a munka, kevesen vagyunk, szabadságok mennek, de élvezem.

Volt egy nehéz beszélgetésünk, illetve több téma egy este, tisztáztunk ezt-azt, és megállapodtunk, hogy mindketten próbálunk változtatni. Nkem nehéz. Nehéz, hogy ne én akarjak mindent megoldani, megcsinálni, elvégezni... de  próbálok nem túl sok lenni.

 

]]>
Tue, 31 Jul 2018 10:06:24 +0200 183799_29429
Elég http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/24/eleg Olyan szemét módon ideges vagyok egész nap, hogy arról beszélni is nehéz. Mi történt? Semmi. Semmi extra. Csak kicsit elegem lett a mindig-kedves státuszból úgy, hogy közben csak teljes érdektelenséget és oktalan kritizálást (nem kritikát) kapok.

Már reggel volt egy csomó f.szság, amiket máskor fel sem veszek, de ma igazán bosszantottak. Igazi morgósmedve-feeling van ma,  az alkatom meg is van hozzá, így kerül is aki csak teheti. Egyedül a Nő töltött el ma némi jókedvvel, már úton van haza, illetve azt mondta benéz az ősökhöz, és feljön, ne én menjek. Szeretek itt lenni vele. Ha nem esik az eső, iszonyú nagyokat sétálunk a hegyen, szaunázunk, vacsorázunk,  sőt, mióta publikus a kapcsolatunk még a bárba is beülünk egy italra, ha van kedvünk. A reggelit ágyba kapja, a kávégép ide költöztetése pedig világbajnok ötlet volt részemről. Már csak egy intravénás szettel kellene összekötni a helyét az ággyal, és tökéletes lenne.

Igazából ez az ok nélküli feszültség ami zavar, mert nem szoktam ilyen lenni, és most mégis olyan fizikai düh van bennem, hogy valamit kezdenem kell vele, mielőtt megérkezik. Vagy lehet, amint meglátom, elszáll a gondom -Ihász után szabadon- , ahogy szokott.

Régen ilyenkor mentem ki a dkh-ra, és szívtam egyik bagót a másik után... ma meg attól ugató köhögést kaptam, hogy belélegeztem egy poros függöny szagát.  Vagy ilyenkor volt az, hogy nagyon elengedtem magam, és úgy tettem, ahogy szeretek, de ezzel még várnom kell. Mondjuk, tudom, hogy ha megérinti a nyakam, amikor megcsókol, minden megoldódik. Nem akarok két napot nélküle.

Egyébként minden rendben, az is lehet, hogy a tegnapi beszámolóból eredő stressz tört ki rajtam, mert annak azért volt súlya, hiába kezeltem laza félmosollyal a meetinget (noha az sem érdekelt a Nőn, az anyun, és a hugin kívül senkit). A tét sem volt kicsi, megkaptam a papírt most fogok annyit keresni havonta, mint otthon negyedév alatt. Megrendeltem az autót is, egyáltalán nem szívből és lélekből, hanem objektív megítélésre alapozva, bár ahogy telnek a napok, kezdem várni.

Anyu kissé hanyagol, megint belefogott a munkájába, és abban örömét leli, én  pedig élvezem, hogy ilyen fitt csaj a mamám, közel 70 évesen. Zs. megjuhászodott, lassan királylányt farag az én kőkemény, grundon edződött húgomból, báty pedig hajtja az új vasat, megállás nélül, vagy dolgozik, ugyanazzal a tempóval. Konstatálnom kell, hogy nálunk csak öcsi normális. :)

Lassan lehiggadok, írom ezt a szerencsétlen pár sor már 2 óra óta, csak mindig bejön valaki. Valaki bejön. Egy valaki. Majdnem feleannyi a súlya, mint nekem, és tényleg olyan pihekönnyű, hogy néha félek, hogy összetöröm. És annyira gyönyörű, és olyan viccesen szellemes, és okos, és... hihetetlen, hogy semmi másra nem tudok gondolni. Na megyek, lenyomok egy erősítést, hogy lehiggadjak, testben és lélekben.

 

]]>
Tue, 24 Jul 2018 16:07:34 +0200 183799_29202
Gondol http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/23/gondol Jól sikerült prezentáció, a nagyvezér is mosolyogva távozott, másodszor találkoztunk. A vezér furcsa utalást tett, a jelent illetően, de azt hiszem, épp most alapoztam meg a láncban a jövőt, így kb. ő is belátja, hogy ha akarna sem tehetne semmit. Mosolygós, kedélyesen csevegős ebéd, főleg magánbeszélgetés a legfelsőbbel, határozottan kedvel az öreg, bírom én is.

Aztán telefon, hogy nem végzett Grazban, ott alszik, és nemszeretem gondolat, hogy ma is egyedül.De lehet nem is baj... gondolkodnom kell.

Jah, és a mai nap mondása: egy idő óta mindenki idi-óta. :)

 

]]>
Mon, 23 Jul 2018 14:34:50 +0200 183799_29163
Játék http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/23/jatek Állandóan azon kattog az agyam, vagyis nem kattog, csak tudat alatt ott van bennem, hogy próbálom megfejteni ezt az egész érzést. Ami azért lehetetlen, mert képtelenség  megmagyarázni a természetességet.  Egy dolog vált világossá, ami miatt annyira jó Ő. Hogy nincsenek játszmák. Annyira elegem van a játszmákból, minden téren. Valamit mondani és az ellenkezőjét tenni, valamit  mondani, és egész mást mutatni. Vele nincs ilyen, még csak a halvány szikrája sincs ennek, és ezt imádom benne. Amit mond, tudomásul vehetem, hogy így van, nem kell azzal foglalkoznom, hogy célozgat, utal vagy titkol. Úristen, mennyire...

Hétvégén nála, szombaton grill a barátaival, jól fogadtak. Elemző beszélgetések a "kemény maggal", szinte éreztem, amint egy B típusú átvilágításon esem át., de kicsit sem zavart. Ma ebéd a szüleinél, közben otthon vagyunk. Igen, otthon, idézőjel nélkül. Most este feljöttem, és hiányzik. Nem számít, hogy nem vagyok soha egyedül.. nem is akarok.

Nos, unalmas ez az állandó ömlengés, tudom én is, de más nem foglalkoztat. Senki és semmi nincs, amit ennyire éreznék.

Holnap munka, reggel komoly beszámolóval kezdek, de nem tartok tőle. Jó vagyok. Ebben is. :) Délután beiktatok egy szaunát is, kezdek megint köhögni, jó lenne egy párat inhalálni, de sajnálom rá az időt.

 

]]>
Mon, 23 Jul 2018 00:14:19 +0200 183799_29082
Pont olyan http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/17/pont-olyan Újra külhonban én, otthon Ő. Két napja dolgozom, nagyjából megállás nélkül. Egy szívsebész, vagy más fontos ember hogyan megy szabadságra?

Nem voltunk külön az elmúlt 12 napban, leszámítva a tegnapi és mai munkaidőt, és megállás nélkül élvezem.

Ma lejöttem munka után, levágtam a füvet, vacsiztunk, kicsi romantika, és elszunnyadt. Rosszabb, mint amit a nők mondanak a férfiakól. :)

Olyan természetes szimbiózisban létezünk, olyan magától értetődő minden mozdulatunk, mint a szívdobbanás.

A család odavan érte, nagyon jól éreztük magunkat. Megmutattam neki a projektet, nagyon érdeklődő volt.

Semmi mondandóm... élek. De még hogy' :)

 

 

]]>
Tue, 17 Jul 2018 19:41:15 +0200 183799_28692
Süßes Zuhause http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/07/sußes-zuhause A hétköznapi idegbajok után pénteken elvonultunk szabadságra, haza. Délelőtt indulás, hosszú és lassú út, ami mindezek ellenére legkedvesebb hazautam január óta. Olyan izgalom volt bennem, mint még soha, amikor nőt vittem haza, a családi ítélőszék elé. Megoldották kreatívan a fogadásunkat: mindenki nálam, vacsora anyutól, a hugi még original fogkefékkel is készült. :)

Minden rendben volt, anyu korán, a többiek kicsit később hazamentek. Egy ideig elvoltunk, de viszonylag hamar kidőltünk. Ma tíztől diplomaosztó, természetesen csak a mi kölkünk botlott el a pulpituson, kész szerencse, hoyg nem terült el. :)

Délután családi ebéd, a régi helyen, rengeteg az új arc, a minőség sem a régi, de nem kritizálok. Este pedig hugi elrabolta a Nőt, valami  sportcentrum megnyitóra, bár én próbáltam lebeszélni őket erről, mert a nyelvi nehézségek miatt tartottam tőle, hogy érzi majd magát, de vidáman tértek haza.

Élvezem a nyarat, már ami marad belőle, igaz itt még jó idő volt ma, futottam is egy nagyot amíg a lányok odavoltak. Viszont olyan arcüreggyulaldásom van, amit csak remélni tudok, hogy nem fajul el jobban. De mondjuk, ez a legjobb hely, ahol csak lehetek, ha baj történne.

Különben meg, nem változik bennem semmi, sőt, inkább kezd ez az állandó pánikszerű izgatottság mély nyugalomba átcsapni. Tegnap, amikor odaértem hozzá, kilpett a lépcsőre, ahogy kaput nyitott, és elöntött az az érzés, ami mindig, amikor meglátom. Nem is nagyon lehet szavakba önteni, legalábbis én nem vagyok kellően lírai hozzá. Olyan, szerelemmel töltött vágyakozás, amit csak az érthet meg, aki szeretett már annyira életében, hogy az már szinte fáj.

 

]]>
Sat, 07 Jul 2018 23:12:37 +0200 183799_28173
Igazság http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/07/03/igazsag Az az igazság, hogy semmi időm blogot írni, de egyszerűen annyira tele van az agyam, meg mindenem, mindennel.

A hétvégén voltam megnézni egy Levantet, de egyáltalán nem tetszett. Azon kívül, hogy jó a motor benne, semmi nem fogott meg.  Egyáltalán nem kívánok autót venni, pedig most már muszáj lesz.

Voltam.. voltunk, helyesebben. Még szoknom kell a többesszámot. Délután hazaérve, meglepetés várta a kapuban, ami nekem sem esett jól, és megkérdeztem, még kiszállás előtt, hogy bemenjek, megvárjam, odamenjek vele. Megvártam az autónál, de minden szót hallottam, melegítette a lelkem. Vasárnap olyan igazi  társaslét - feeling, füvet vágtam, ő a húst készítette, majd a köretet én, ebéd után szieszta, majd ő kicsit dolgozott, és kalácsot sütött, én kocsikat takaríttottam. Fel sem fogtam az elmúlt hónapokban, mennyire hiányzott ez a fajta tevékenység, ami otthon olyan természetes volt. A mindig valamit csinálás pozitív érzete.

Még most is... üt, nem, nem üt. Érzem, a remegést, minden pillanatban, amikor meglátom, amikor hozzám ér, ahogy megölelem, ahogy meghallom, ahogy megérzem. Folytonizgalom, folytonérzelem, folytonszerelem.

Ami fáj, az az, hogy ez jobb, mint bármikor, és ezt fáj kimondani. Hogy lekicsinylem azt az időt, amikor azt hittem, a mindent gyászolom.  Úgy érzem magam, mint egy áruló, pedig ez az igazság. És rettegek, hogy elveszítem ezt az új... érzést, az egészet.

Nem tudtam, hogy van ennyire fenn. Amikor minden találkozás olyan, mint amikor elindulsz Kamikaze csúszdán, és elakad a lélegzet, és másodpercekig nem kapsz levegőt,  és csak az euforikus öröm marad, amikor a vízbe csobbansz.

Tegnap volt az utolsó tárgyalás, mindent lezártak, elvittem, megvártam, hazavittem, dolgozni mentünk. Nem beszéltünk meg estére semmit, délután telefon, hogy az estét hagyjuk ki. És én hagyni akartam, tudom, nehéz lezárni mindent. Ma pedig megjelent délben, dél előtt, a kolléganő betipegett, mondja, ki keres. A szívem is kihagyott, majd megláttam a kezében a logos dossziét, és megnyugodtam, ajtó bezár, imádom. Diszkrét ebéd együtt az étteremben, majd lekísérem az autóhoz, már hiányzik. Este? Beszélünk.

Nem akarok rátelepedni, nem akarom nyomasztani, hagyni akarom, hoyg rendezze a gondolatait.  De nem akarok úgy viselkedni, hogy azt higgye, nem fontos, nem számít.  Nem egyszerű.

Hétvégén hazamegyünk, hazahaza, 2. számúnak diplomaosztó, 4. számúnak születésnap. Hiányzik a családom.

]]>
Tue, 03 Jul 2018 15:21:22 +0200 183799_28045
Csak úgy belekezdek http://baromiunalmas.blogger.hu/2018/06/26/csak-ugy-belekezdek Most sem igazán öntött el az ihlet, de gondoltam vések ide néhány sort, míg tolom a reggeli előtti kávémat a recepción. Úgy látom, az éjszaka hosszú volt itt.

Vagy inkább itt is. Alig alszom mostanában. Ha egyedül vagyok, későig beszélgetek vagy olvasok, ha pedig nem egyedül, akkor csak gyönyörködöm, és agyalok. Hogy vajon becsap-e az érzés, hogy vajon észnél tudok-e lenni annyira, hogy ne szúrjam el. Hogy vajon hány igazi van egy életben. Legikább ez a sajgó felismerés zakatol a mellemben, mint egy gőzmodony.

Egyébként pedig, beengedem minden rejtett zugomba, hagyom, hogy feltérképezzen, és a szavakat nagyon megválogatva válaszolok a kényes kérdésekre. Maga a csoda, és hihetetlen számomra is, hogy milyen érzékeny radarral, vagy nem is tudom mivel tudtam azonnal eldönteni, hogy ő kell. Hétvégén hazamentünk a nyaralóba, kemény csütörtöki napja után lazulni, el a világtól, el az emberektől, és ez olyan remek érzés, hogy velem akart elvonulni, nem magában. Rengeteget nevetünk, beszélünk, szeretkezünk, érintünk, ahh... imádom. Ahogy alszik fogja a csuklómat, teljesen mindegy, mi a póz, mindig megkeresi, hogy legalább egy kézzel belém kapaszkodjon. És halkan jegyzem meg, hogy ilyen harapós nővel én még nem találkoztam, újszerű tapasztalás, és határoottan kellemes, ahogy a bőrömön apró csípéseket ejt a fogaival. Kifejezetten izgalmas.

Tegnap még szabad voltam, csak estére jöttem vissza a hegyre, de ma már dolgoznom kell, és ahogy belenéztem a naptáramba, nem lesz egy örömünnep a napom. Viszont ma reggel újra futottam, egy laza féltávot, pocsék idő alatt, így egy baromi rövid erősítést nyomtam hozzá, de már ennek is örülök. Vissza kell rázódnom, mert úgy érzem magam, Gombóc Artúr.

Ahhoz képest, hogy nincs ihletem, egész hosszas lett ez, már sietnem is kell a reggelivel.

Jah, és tegnap kezdett a magyar srác, a konyha zárása után átjöttem köszönteni,  röiden beszéltünk, mert marha fáradtnak tűnt, és hagytam pihenni menni, de remélem, hogy egy fokkal jobb kosztot kapok majd ezután, mert lassan szárnyam nő a sok csirkemelltől. Vagy mellem, ajj, durva.

]]>
Tue, 26 Jun 2018 07:29:34 +0200 183799_27525